Az erdő mélyén egy kis házikóban élt Móka a tréfás mókusfiú, öccsével, Mikivel, a kishúgával, Tinával és persze a szüleivel.

Egy szép tavaszi reggelen, miközben az egész család a reggelijét fogyasztotta, Tina meglepődve tapasztalta, hogy mozog az egyik foga.
– Ajjaj, azt hiszem megmozdult az egyik fogam! –kiáltott fel hangosan, teljesen megrémülve.

A család minden tagja elmosolyodott, Anya és Apa elmondták, hogy a tejfogak kiesnek és helyettük igazi felnőtt fogak fognak nőni, melyekre nagyon vigyázni és ápolni kell majd, mert ezek már örökkön örökké tartanak!
– Teljesen új fogaim lesznek, ez valami csodás! –örvendezett.
Tina, alig várta, hogy megmutathassa a mozgó fogát, a barátainak.
– Látod, ide nézz! Mozog a fogam! – mutatta Tina a két legjobb barátjának, Fahéjnak és Cukinak a mozgó kis fogacskáját.
– Nem szerettem, mikor kiestek a fogaim, mert úgy gondoltam nem vagyok valami szép!- válaszolta Cuki.
– Én meg azt hittem, hogy oroszlánfogaim fognak nőni majd és olyan erősek lesznek, hogy én leszek majd az erdő királya! De sajnos, nem így lett. – válaszolta Fahéj.
– De az is nagyon szuper, hogy a Fogtündér ajándékot ad a kiesett fogadért cserébe. Nem kell mást tenned, mint a kiesett fogat betenni a párnád alá, amíg alszol, a Fogtündér elviszi azt, és ajándékot rejt a helyére. – mesélte a két idősebb testvér.
– Szuper! Nagyon csodásan hangzik, hogy a Fogtündértől ajándékot kapok! Most már csak azt kell kitalálni, hogyan tudnám felgyorsítani azt, hogy minél gyorsabban kipotyogjanak a fogaim. – gondolkodott Tina.

Természetesen a megoldásokban nem volt hiány. Jöttek a jobbnál jobb ötletek.
– Harapj bele egy almába, akkor az almában marad a fogad. – javasolta Miki.
– Mi lesz, ha nem veszem észre az almában a fogamat és lenyelem? – aggodalmaskodott Tina.
– Mi lenne, ha madzagot kötnél rá, a madzag egyik végét a fogadra, a madzag másik végét pedig összekötnéd egy autóval és mikor elindul az autó kirepül a fogad! – törte a fejét Móka.
– De mi van akkor, ha nagyon ragaszkodik hozzám fogacskám és nem akar elengedni? – tovább nyugtalankodott Tina.
– Szerintem, egy repülőhöz kellene kötni akkor a madzagot vagy egy rakétához, nem pedig egy autóhoz! – okoskodott Fahéj.
– Vagy elmész egy fogorvoshoz, aki kihúzza a fogadat. – mondta végül Cuki.
– Nem szeretnék fogorvoshoz menni, nagyon ijesztőnek tűnik. Inkább megvárom, amíg magától kiesik. – szögezte le Tina.

Másnap Tina egész nap nem evett semmit, csak üldögélt a kanapén és várta, hogy kiessen az egyre jobban mozgó fogacskája. Ezt anyukája már nem nézte tétlenül.
– Na jó, ebből elég, máris hívom a fogorvost, hogy kivegye a mozgó tejfogadat! – mondta Anya.
– De én nem akarok fogorvoshoz menni! – tiltakozott Tina.
De Anya, nem hallgatott a kislányára, így bejelentkeztek a fogorvoshoz. Szerencsére nem kellett sokat várni az időpontra, még aznap fogadta őket a doktor bácsi.

A fogorvosi szobában a doktor bácsi fehér köpenybe várta a Tinát és megengedte, hogy a család többi tagja is bekísérje.
A doktor bácsi pedig nagyon kedves volt, és hogy Tina bátorságát meghozza, előbb Apa fogait vizsgálta meg.
– Kedves apuka, jöjjön ide, hadd nézzem meg a fogait, üljön a székbe és nyissa nagyra a száját! – mondta a doktor, aki Apa nyitott szája felé hajolt és belevilágított egy lámpával a szájába, hogy alaposan szemügyre vegye a fogakat. Látom, szereti az édességet! – mondta, de ezt a következtetést inkább Apa pocakjáról vonta le, mint a fogairól. Naponta legalább kétszer mosson fogat és félévente jöjjön ellenőrzésre, akkor minden rendben lesz továbbra is. Most pedig Tina következik. Gyere, ülj bele a székbe – nagyon kényelmes – és nyisd nagyra a szádat!

Mielőtt Tina eleget tett volna a doktor bácsi kérésének, egy pillanatra megállt és gondolkodni kezdett, majd tágra nyílt pupillákkal egy hosszú kérdéssort tett fel az orvosnak. Mindenre kíváncsi volt és mókusfülei olyan hegyesen megfeszültek, hogy akár festeni is lehetett volna velük.
– Doktor bácsi, fáj a foghúzás? Vérezni fog? Mikor nő ki majd az új fogam, ami örökre megmarad? Hogy fogok kinézni, ha majd mosolygok a hiányzó fogam nélkül? Nem fognak majd kinevetni a többiek? – kérdezte Tina nagy szemekkel.

– Kedves Tina, nem fog fájni, hisz a tejfognak nincs gyökere és mivel már mozog, szinte észre sem fogod venni, mikor kihúzom. Vérezni lehet, hogy egy nagyon picit fog, de nagyon hamar elmúlik. A tejfog alatt pedig már ott van az új fogacska, szeretné már átvenni a helyét. Miután kihúzom, napról napra egyre jobban fog látszani, és egyáltalán nem fognak kinevetni a többiek, hiszen mindenki átesik ezen.
A foghúzás tényleg egy cseppet sem fájt Tinának és egész úton hazafelé, azon ábrándozott, hogy mit fog kapni majd a Fogtündértől.

Otthon aztán megmosta a fogait, még a kihúzott fogacskát is, amit majd a párnája alá tett majd mély álomba szenderült. Reggel, mikor felébredt ott várta a Fogtündér ajándéka, egy csodaszép ragyogó piros alma.

Rólam bővebben

Az irodalmat mindig is szerettem, gyerekkoromban is sokat olvastam regényeket és verseket, leginkább a cselekményes, fantáziavilág állt akkor hozzám a legközelebb, ami a mai napig is így van…
Tovább olvasom

További ajánlott bejegyzéseim

Ha tetszett ez a bejegyzés, nézd meg a többi ajánlott posztomat is!
Vissza a többi alkotásra