Fahéj illata kavarog a szélben,
Lelket melegít a hideg télben.
Havas utcákon didergő emberek,
Forralt bort kortyolnak s megpihennek.

Víg muzsika hallható a távolban,
Ifjak vígan táncolnak a hóban.
Kisgyermekek gondtalan kacaja is hallható,
Apró lábuk alatt ropog a hó.

Advent este az égbolt is ünnepel,
Befed most mindent a téli lepel.
Rózsaszín dunnájából fehér bolyhos pihe száll,
Beteríti azt, ki alatta áll.

A vásár hamarosan véget ér,
Fáradt, fázós ember mind hazatér.
Tűz helyett csak füst az, mi fohászként száll az égbe,
Boldogság volt itt, pont most egy éve.

Évente csak egyszer boldog az ember,
Önfeledten vigadni sosem mer.
Így karácsony éjjelén fellángol a szeretet,
Holnapra talán el is felejted.

Szobám ablakában ülök s merengek,
Emlékek ekkor felderengenek.
Szomorú szívvel gondolok most a többi napra,
Jó lenne, ha mindennap karácsony volna.

Rólam bővebben

Az irodalmat mindig is szerettem, gyerekkoromban is sokat olvastam regényeket és verseket, leginkább a cselekményes, fantáziavilág állt akkor hozzám a legközelebb, ami a mai napig is így van…
Tovább olvasom

További ajánlott bejegyzéseim

Ha tetszett ez a bejegyzés, nézd meg a többi ajánlott posztomat is!
Vissza a többi alkotásra