Bársonyos leplet öltött most is az éj,
Elhozta ismét a csillagseregét.
Meleg fuvallat járja át a lelkem,
Valami készülődik a mennyekben.

Forró nyári nap hevét már nem érzem,
A hideg, szúrásként érinti szívem.
Rég elfeledett emlék felszínre tör,
Megannyi érzés rajtam végigsöpör.

Emlékek sodrása visz jó messzire,
Hirtelen nagyi vigyáz rám, mint gyerekre.
Sétálunk patak mentén s beszélgetünk,
Az élet nagy dolgairól csevegünk.

Ismét gyereknek lenni most jó nagyon,
Vidáman ugrálok a kavicsokon.
Újra játszunk nevetve önfeledten,
A kártyavár egyre nagyobb mellettem.

Kicsiny ház udvarán tyúkok kísérnek,
Egyikük sem fél, régóta ismernek.
Kis tóban halak ugrándoznak vígan,
Vén teknős bölcsen bólogat a sárban.

Három cica ugrik ki a bokorból,
Játszani hívnak, de csak úgy maguktól.
Színes a kert, virágba borult minden
Tarka lepkék repdesnek körülöttem.

Ismerős illatra leszek figyelmes,
Kész lett nagyi konyhájában a krémes.
Nyitom az ajtót, hogy végre bemenjek,
de a zár mi nyílik, az a két szemem.

Szorítom szemeim, maradnék kicsit,
Lejárt időnk, bár nem sokat voltam itt.
Minden küzdelmem most eredménytelen,
Kis csillagok összefognak odafenn.

Mielőtt felkel a Nap majd idelent,
Még egy ölelést összehoznak nekem.
Nagyi ölelése csupa szeretet,
Végig kíséri most is életemet.

Rólam bővebben

Az irodalmat mindig is szerettem, gyerekkoromban is sokat olvastam regényeket és verseket, leginkább a cselekményes, fantáziavilág állt akkor hozzám a legközelebb, ami a mai napig is így van…
Tovább olvasom

További ajánlott bejegyzéseim

Ha tetszett ez a bejegyzés, nézd meg a többi ajánlott posztomat is!
Vissza a többi alkotásra